Itt a világ első 1 terabájtos SD kártyája

Az egy terabájt tárolókapacitású SD kártya már régóta létezik, a SanDisk évekkel ezelőtt bemutatta a kártya prototípusát – más kérdés, hogy ez azóta sem került kereskedelmi forgalomba. A Las Vegas-i CES-en a Lexar kisebb felbolydulást keltett azzal, hogy bejelentették: rövidesen piacra dobják a saját 1 terabájtos SD kártyájukat.

Majdnem 15 éve, hogy a Lexar bejelentette a 16 gigabájtos SD kártyát. Ma örömmel jelenthetjük be, hogy elértük az egy terabájtos tárolókapacitást, ugyanabban a kényelmes formátumban

– mondta Joey Lopez, a Lexar vezető marketingmenedzsere.

lexar

A vállalat közleménye szerint a kártya olvasási sebessége 95 megabájt másodpercenként, az írási sebessége 70 megabájt – ugyanakkor a V30/U3 besorolásból inkább arra következtethetünk, hogy a kártya sebessége inkább a másodpercenkénti 30 megabájtos sztenderdet hozhatja.

Az 1 terabájtos SD kártya listaára 499,99 dollár (közel 140 ezer forint) lesz. Figyelembe véve, hogy két, 512 gigabájtos kártyát már kevesebb mint 300 dollárért bezsákolhatunk, ez nem olcsó, de a kevésbé árérzékenyek nyilván örülnek, hogy egy postabélyegnyi helyen elfér az összes adatuk. Aki szeretne 1 terabájtos SD kártyát, de drágának tartja, annak érdekes lehet, hogy egy amerikai viszonteladó, a B&H most száz dollárral olcsóbban kínálja.

CES 2019: Karvastagságú erőgépek 2019 legdurvább laptopjai

2019-01-08T220716Z 2112444545 RC1EA2FAA020 RTRMADP 3 TECH-CES

Hiába próbálnak a világ fejlesztői időnként új formátumokat bevezetni, a hagyományos laptopok maradnak, és az idei CES azt bizonyítja, hogy egyre jobbak lesznek. Persze, vannak olyan helyzetek, amikor szupertelefonnal is kibekkelhető az élet, de a számítógépes munkák nagy részéhez még mindig jól jön a nagyobb kijelző és a hozzácsapott billentyűzet. 

Pár éve eljutottunk arra a szintre, hogy az átlagos laptopok is kiválók, ehhez elég egy jó kijelző, egy erős processzor és legalább 8 GB RAM, amit eddig is megkaptunk kétszázezer forint környékén. A Las Vegasban látottak alapján 2019-re a korábbi eszközök finomhangolása jellemző, az égvilágon semmi sem történt, ami radikális újratervezésre kényszerítené a cégeket. Utoljára a Macbook Air és az ultrabookok kavarták fel az állóvizet a pc-k piacán, és egyedül a gaming területén van némi mozgolódás. Összegyűjtöttük, hogy mivel vágnak neki a gyártók az évnek.

Dell

Átlagos: XPS 13 – áthelyezték a webkamerát lentről a szokványos, kijelző fölötti helyre, így már nem az orrunk alá fotóz, hanem a szemeink közé exponál. Ezt leszámítva ugyanaz a felépítése, mint a tavalyi modellnek, csak többféle színben kapható, és persze frissített processzorral, és akár 2 terabájt tárhely is belepakolható.

Dell XPS 13 - CES 2019 3

Extrém: a gyártóhoz tartozik az Alienware márka, amelynél az Area-51m nevű modell idén moduláris felépítéssel érkezett, így nemcsak ram-ot és tárhelyet lehet benne bővíteni, hanem videokártyát és processzort is.Kapcsolódó

Nesze neked, Macbook Air!

Nesze neked, Macbook Air!

Az Alienware bemutatta a világ legbrutálisabb gémer notebookját, ami nagyjából annyira notebook, amennyire egy Tigris tank autó.

Asus

Átlagos: A Zenbook sorozat évek óta erős szereplő a prémium üzleti laptopok piacán, és a tajvani gyártó most elég viccesen reagált a mobiliparban elterjedt betüremkedéses kijelzőkre:

kitüremkedést tett a laptopra

A cél ugyanaz, mint a mobiloknál, hogy leheletvékony kávával is legyen helye a kamerának.

Extrém: A ROG Mothership nevű gépszörny is izgalmas jövevény, ez a gamerek Surface hibridje, olyan vastagsággal, hogy az már szalonnában is extrém méretnek számít. Minden komponens a kijelző mögé került, így a kiáramló levegő nem melegíti a játékos kezét, a vékony billentyűzet pedig lecsatolható, mint más hibrideknél.

ROG Mothership GZ700 Product Photo 01.png

Lenovo

Átlagos és extrém: A hetedik generációs Thinkpad X1 Carbon mindkét táborba befér, mert az ultrabook méretű eszköz tulajdonságai egészen kimagaslók. Idén júniustól vagy alacsony fogyasztású 400 nites full hd kijelzővel, vagy akár Dolby Vision 4K panellel és Dolby Atmos négy hangszórós rendszerrel is rendelhető. Az is újdonság, hogy a mobilnetre akár gigabites sebességgel is képes csatlakozni.

05 X1 Carbon Hero Front Facing Right.png

Acer

Átlagos: A tajvani gyártó elsők közt veti be a Chromebook 315-ben az erős AMD A6-9220 típusú processzort, amely 8 GB RAM-mal és 32 GB-os eMMC tárolóval 10 órán át bírja aksiról, és az egész mindössze 280 dollárba fog kerülni.

Extrém: A Predator sorozatban a Triton 900 ismét extravagáns külsővel jelentkezik, a 4K kijelző a speciális felfüggesztésének hála egészen közel húzható a billentyűzethez. A több mint egymillió forintos laptopban a lehető legerősebb hardver került.

Predator Triton 900 01

Samsung

Átlagos: Amilyen erős a dél-koreai gyártó  a mobiliparban, olyan észrevehetetlen a jelenléte a laptopok piacán, pedig folyamatosan próbál megújulni. Idén a Notebook 9 Pro mutatkozott be aktív tollal, áttervezett billentyűzettel és 14 órás üzemidővel.

Extrém: A Notebook Odyssey a gaming területét próbálja meghódítani a legfrissebb Nvidia RTX 2080 grafikus csippel és Intel Core i7 processzorral felvértezve, és a különleges rögzítésű kijelző 144 Hz-es képfrissítéssel szép megjelenítést ígér a játékosoknak.

Notebook-Odyssey-3

Félbehajtottam egy félmilliós telefont

NAK 2986

Tulajdonképpen bármilyen okostelefont félbe lehet hajtani, csak eléggé erőltetni kell. A nagy kunszt az, ha vissza is lehet hajtani és utána is működik. Jó ideje pletykálják már az összes nagyobb telefongyártóval kapcsolatban, hogy ilyesmin dolgozik – erre most, a Las Vegas-i CES-en egy jórészt ismeretlen cég előzte be az összes milliárdos megacéget. A Royole kínai-amerikai startup, a Stanford egyetem diákjai alapították, hat éve dolgoznak a rugalmas, hajlítható műanyag kijelzőn. És a legnagyobb szórakoztatóelektronikai kiállításon – ahol mi is kint vagyunk – bemutatták, meddig jutottak el:

Van valami egészen bizarr és egyben jóleső érzés abban, ha az ember fog egy tabletet, és egyszerűen kettéhajtja. Egészen hipnotikus a dolog, vagy 10 percen át hajtogattam ki-be, önkéntelenül, miközben a Royole pr-osát faggattam a technikai részletekről, de azt mondta, igazából mindenki így van vele, de nyugi, a tesztjeik szerint 200 ezer hajtást kibír a cucc. Egyébként nagyjából akkora ellenállást tanúsít, és olyan erővel kell nekiállni, amekkorával mondjuk egy notebookot nyit ki és csuk be az ember.

A hajtás persze csak az egyik irányban megy, és teljesen összecsukott állapotban vált át tabletből telefon üzemmódba, ilyenkor a gerincénél meg is jelennek külön ikonok a hangerő szabályozására és hasonlókra. Telefonként két, logikailag különálló képernyővé válik a nagy tabletkijelző (1920×1440 AMOLED, szép élénkek a színei), amit a rendszer, egy speciálisan felpimpelt Android akár menet közben is érzékel, és ha például egy film ment a tableten, azt lekapja fele felbontásra, és csak az egyik fél képernyőn folytatja. Telefon módban az elöl-hátul képernyő persze nem túl praktikus, bár próbáltak a fejlesztők előnyt faragni belőle: ha például fényképezünk, a hátsó kijelzőn is azt mutatja, amit a lencse lát. Vagyis nincs több “muti, milyen lett!” a lefényképezett emberektől, hiszen fotózás közben látják hogyan néznek majd ki a képen. Úgy hagyhatjuk félúton is behajtás közben, állati látványos, de valljuk be, sok értelme azért nincs.

Tabletként a FlexPai 7,8 hüvelykes, vagyis éppen csak picit kisebb, mint egy iPad Mini. Egy 2,8 GHz-es Snapdragon processzor dolgozik benne, 8 giga memóriája és 256 giga háttértára van, a kamerái 16, illetve 20 megapixelesek. Az akkuja 3800 mAh-ás, ami tabletben elég soványnak számít, de telefonban sem különösebben izmos. A kijelző, mivel műanyag (üvegből lenne az igazi kunszt ilyen hajlékonyat csinálni!), egészen másképp rongálódik, ha leejtjük, a PR-osok szerényen csak elpusztíthatatlannak titulálták, ami nyilván költői túlzás, de valószínűleg nem törik pókhálósra, ahogy megszoktuk a leejtett telefonoktól. Fura kettősség, hogy míg tabletként szép karcsúnak tűnik, kettéhajtva azért rendes féltégla-érzése van az embernek, ormótlanul vastag a telefon így.

Na de kit érdekel, ha egyszer maga az összehajthatóság akkora optikai tuning, amit az első iPhone és az érintőképernyő óta nem láttunk ebben a műfajban.

És nagyjából ugyanolyan erősen van meg benne a “nekem ilyen KELL” érzés is. Amit elég borsos áron mérnek: Kínában már megjelent, ott 10 ezer jüan a full extás verzió (bő 400 ezer forint), az amerikai és európai piacra dobást most készítik elő, 1600 dollár, illetve euró a tervezett ár, áfástul az nálunk bőven felette lesz a félmilliós határnak.

A kérdés az, hogy a gyakorlatban mire és mennyire lesz jó az összehajthatóság. Negyed órányi tapasztalattal a hátam mögött úgy érzem, telefonként nincs sok előnye, sőt kicsit kényelmetlen – inkább úgy kell felfogni, mint az első igazán hordozható tablet. Így viszont összeáll a kép, egy tablettel a legjobb, ami történhet, hogy egykezes használatra is alkalmassá válik, és elfér az ember zsebében. Én legalábbis, ha az iPademet össze tudnám hajtogatni, tuti hogy szívesebben hordanám magamnál, mint a telefonomat.

De a legizgalmasabb persze az egészben a technológia jövője, hogy milyen lehet majd a FlexPai harmadik-negyedik generációja. Vagy mondjuk az a cucc, amiben telefonként és tabletként is külön-külön ott van egy Apple vagy Samsung kaliberű cég összes tapasztalata, és pluszban megveszik hozzá a hajtogatós technológiát (gyanús, hogy a Royole-nak valójában inkább pár ilyen licencszerződés lehet a célja, mint hogy telefongyártóként törjön be a piacra). Egy következő generációs, szupervékony, duplán vagy triplán összehajtható, akár monitor méretűre széthajtogatható kijelző ma még scifinek tűnik, de igazából pár hónapja még a FlexPai mai állapota is annak tűnt.